Végre egy cikk, ami megmondja a tutit! Kizárt, hogy ne találjon célba…

Mind elvárjuk az őszinteséget, de mi magunk elfelejtjük használni… Ez a cikk olyan gondolatokról szól, melyek legalább annyira igazak, mint amennyire mélyrehatóak, és olyan témákat dobnak fel, melyek valóban számítanak. A gond csak az, hogy amikor tettekre kerül sor, kevesen vannak, akik ténylegesen felvállalják, hogy a jó irányba lépjenek…

Napjaink paradoxona, hogy miközben magas struktúrákat akarunk, a toleranciánk a bokánkat verdesi. Széles autópályákra vágyunk, de a látókörünk résnyire szűkül. Imádunk költekezni, de valójában semmink sincs. Többet vásárolunk, de annál kevésbé örvendünk. Nagy házaink vannak, a családunk viszont kicsi. Kényelemben élünk, viszont időnk? Na az nincs!

A diplomákat sorra halmozzuk, de az eszünk egyre kevesebb. Ismereteink a legjobbak, a helyzetet mégis a legrosszabbul mérjük fel. Sokkal több a szakember, de a problémák is. Az orvostudomány is sokat fejlődött, míg az egészségünk csak hanyatlik…

Túl sokat iszunk, túl sokat dohányzunk, felelőtlenül költekezünk. Keveset nevetünk, folyton csak rohanunk, könnyen dühbe gurulunk. Későig fennülünk, korán ébredünk, alig olvasunk, túl sokat tévézünk, és a jóég tudja mikor imádkoztunk utoljára!

Az elvárásaink hatalmasak, de az értékeink minimálisak. Túl sokat fecsegünk, a szeretetre már nincs időnk, gyűlöletre viszont annál inkább. Tudjuk, hogyan kell átvészelnünk, azt viszont nem, hogyan kell élnünk. Éveket adunk az élethez, de életet vinni az évekbe már nem tudunk. Eljutottunk a Holdig és vissza, de az út másik oldalán lakó szomszédhoz alig visznek a lábaink.

Meghódítjuk a világűrt, de a számunkra kedves ember lelkét nem tudjuk. Több dolgot végzünk, ám egyiket se tökéletesen. Megtisztítjuk a levegőt, miközben a lelkünket beszennyezzük. Sokat írunk, de keveset tanulunk. Tervezünk, de alig valósítunk meg valamit az álmainkból. Megtanultunk sietni, de várni már nem tudunk. Számítógépeket gyártunk, szupermemóriájú kütyüket, fénymásolókat és nyomtatót, de a kommunikációra annál kevesebbet áldozunk.

A gyorséttermek és a helytelen táplálkozás korát éljük, melyben nagyok az emberek és kicsik a lelkek. A profit villámgyors, a kapcsolatok pedig zűrösek. A pelenkák egyszer használatosak, a kalandok egyéjszakásak. A bevételeink gyarapodnak, akárcsak a válások, a szép házak és a szétment családok. Olyan világban élünk, ahol a kóros elhízás az úr, na meg a tabletták, melyek mindent megadnak számunkra, ami kell: felizgatnak, lenyugtatnak, megölnek…

A kirakatok megtöltésének és a raktárok kiürítésének idejét éljük. Azt az időszakot, amikor a technológia szinte mindent lehetővé tesz számunkra: levelet küldeni, levelet kapni, megosztani vagy egyszerűen csak törölni. De elfelejtünk értékes perceket eltölteni azokkal, akiket szeretünk.

Hahó, ébresztő! Állj fel, menj oda ahhoz az emberhez, akit szeretsz, és szorosan öleld át! Igen, most! Vedd már észre, hogy a szeretet az egyetlen drága kincs, amit tiszta szívből adhatsz, és egy filléredbe sem kerül. Mondd, hogy szeretlek azoknak, akik fontosak a számodra, és mutasd is ki az érzelmeid. Ugyanakkor ne félj befogadni azokat! Engedd be végre ezt az őszinte melegséget az életedbe! Hát nem érted, hogy a csók és az ölelés többet ér egy marék gyógyszernél?!

Fogjátok meg egymás kezét, és örüljetek az együtt eltöltött perceknek. Bármennyire is kegyetlen, de az ember nem lesz örökké melletted. Szánj időt a szeretetre, a beszélgetésekre, a közös programokra, arra, hogy kiadj magadból mindent, amit mondani szeretnél! Mert az életet nem a lélegzetvételek száma határozza meg, hanem az olyan pillanatok, melyektől elakad a lélegzeted…

  Megnézték (441)

Az oldal nem kötelezi a látogatóit megosztásra, a videók megosztás nélkül is elindulnak.